fbpx
Close

PEDImaniCURE – hivatásom, hobbim és szenvedélyem születése

PEDImaniCURE – hivatásom, hobbim és szenvedélyem születése

Történetemet kezdhetném egy klisével, hogy mindig is arra vágytam, hogy pedikűrös legyek…de nem, az én sztorim nem így kezdődött 3 évvel ezelőtt, hanem egy életközépi útkereséssel, egy betegség utáni életfelfogás változással, a mókuskerékből való szabadulás vágyával. Teljesen átlagos nő voltam, reggel elmentem dolgozni, gyereket neveltem, háztartást vezettem…azonban minden nap eljött az este, amikor is egyre többször eszembe jutott, hogy valójában a jelenlegi munkámnak mi értelme is van? Akkor már sok éve dolgoztam ugyanazon a helyen, ahol az egész napom a pénz körül forgott. Adtam, vettem, 40 fokban, fagyban, én csak álltam, pörögtem és bevételt termeltem. Aztán jött egy végső fordulópont, amikor más példáján megláttam, hogy mit sem ér több évtized lojalitás, erőn felül teljesítés és ez a felismerés még nagyobb motivációt adott a változáshoz. Szerettem volna olyan munkát, ami emberközeli, aminek értéke van, amiben kiélhetem kreativitásomat és ami folyamatos fejlődésre inspirál. Több sikertelen próbálkozásom volt, többféle szakma és irányzat felé, de valahogy pár hónap belemélyedés és tanulás után mindig azt éreztem, hogy fogy a lelkesedésem, nem ott vagyok, ahol lennem kell. Végül egy őszi estén átlapoztam a teljes Országos Képzési Jegyzéket és rátaláltam a lábápoló szakmára. Beiratkoztam, elkezdtem a tanfolyamot és tél végére tisztán láttam, hogy ha törik, ha szakad pedikűrös leszek. Hatalmas energiák szabadultak fel bennem, órákig képes voltam krumplikon és gyertyákon gyakorolni a szikézést, faltam az új ismereteket és az OKJ tanfolyam végén azt éreztem, hogy még inkább el akarok mélyedni ebben a csodálatos szakmában. Továbbképzésről továbbképzésre jártam, rengeteg új embert ismertem meg, fantasztikus oktatókat és sok elhivatott szakembert. Gyakorlatoztam Balatonfüreden Deák Mártikánál, egy tündéri pedikűrösnél és Budapesten Kerekes Andreánál, aki az egyik leginnovatívabb, legtöbb energiával megáldott ember, akit valaha is ismertem. Mindkettőjüknek végtelenül hálás vagyok, hogy önzetlenül, fáradhatatlanul adták át nekem hatalmas szakmai ismeretüket és hittek bennem! Legszebb, legszívszorítóbb és legmeghatározóbb mozzanata a tanulási időszakomnak az idős otthonokban eltöltött gyakorlat volt a Gyógyító pedikűr képzés keretein belül. Kezembe venni a sokat megélt, megfáradt lábakat, megkönnyebbülést hozni fájó tyúkszemeikre, benőtt körmeikre, parányi szobáikban évtizedek emlékeit látni a falakon, hallgatni életük történeteit, látni a hálát a szemükben -szakmailag és lelkileg is a legnagyobb kihívás volt. A mai napig élesen él bennem egy kedves lakó, Erzsi néni arca, apró ráncai, melyben egyszerre láttam a nevetést, az elengedést és egy élet örömeit, bánatait. Miután rendbe tettem a lábát, hálától könnyes szemmel ezt mondta nekem: „Este könyörületért imádkoztam a Jóistenhez és téged küldött hozzám.” Akkor ott, abban a percben az én könnyem is kicsordult és azt éreztem, hogy hálát nekem kell adnom a Sorsnak (az Életnek, Istennek, ki hogyan nevezi), hogy ennek a pillanatnak a részese lehettem.

A kezdetek óta eltelt több, mint 2 év, októberben elindítottam saját vállalkozásomat, így megszületett életem második „gyermeke”. Rengeteg tapasztalás áll mögöttem és még több előttem, de életemben először azt érzem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell és azt csinálom, amire születtem. Sokat tanultam emberekről, kapcsolatokról, felelősségről, türelemről, szeretetről és a saját gyengeségeimről és erősségeimről is. A kis műhelyemet igyekeztem úgy kialakítani, hogy meleg, otthonos és kényelmes legyen, így számomra is olyan, mintha haza érkeznék, és a vendégek is szabadon elengedhetik magukat, amikor hozzám érkeznek.

 

 

Tapasztalom, hogy sok ember nem szereti a lábait, elégedetlen velük, időnként el is hanyagolja őket, holott lábaink azok, melyek testünk egész terhét viszik, amelyek a mozgást biztosítják számunkra, muszáj őket szeretni és törődni velük! Igyekszem minden hozzám betérő vendéget a helyes lábápolásra nevelni (már aki hagyja 😊) és hosszú távú megoldást találni problémáikra.

Sok célom van még mind lábápolóként, mind vállalkozóként, hiszem, hogy a siker hármas kulcsa, szenvedély a szakma iránt, a kitartás és a szorgalom minden esetben meghozza a gyümölcsét.

 

 

A saját utunk megtalálása néha nem is olyan egyszerű, nem magától értetődő és mint az én példámból is látszik, sokszor egy fél életnyi tapasztalás és megannyi sikertelen próbálkozás is kell hozzá, hogy megtaláljuk és megérjünk rá.

1 Hozzászólás

  • Deák Márta Közzétéve 2121. január 01. 21:22

    Timikém nagyon büszke vagyok Rád! Tudtam, hogy a kitartó munkának meglesz a gyümölcse! Sok sikert kívánok a további munkádhoz!

Megjegyzés hozzáadása

Az e-mail címe nem kerül nyilvánosságra. A kötelező mezők * vannak megjelölve.