A körömlakk Kínából származik, történelme Kr.e. 3000-ig nyúlik vissza. A királyi ház kezdetben a fémes (arany és ezüst), később a vörös és fekete színeket részesítette előnyben. A körömlakkokat keverékekből készítették, amely méhviaszt, tojásfehérjét, zselatint, növényi festékeket és gumiarábikumot tartalmaztak. Egyiptomban a magas társadalmi körökben a vörös, rubin, mélybordó szín volt kedvelt, alsóbb rangú személyeknek csak halvány színeket engedélyeztek. A vörösesbarna színt hennával festették meg, a mumifikált fáraók körmeit is ezzel díszítették. 1917-ben a Cutex cég hozta létre azt a terméket, amit ma széles körben népszerű folyékony körömlakként ismerünk és a körömlakklemosó is az ő nevéhez fűződik. Az 1920-as években az autóipar fellendülésével a nők egyre szívesebben használtak autózománc festékeket körmeik színezésére. A nagy gazdasági világválság idején egy francia sminkes Michelle Menard egy forradalmi ötlettel állt elő, úgy gondolta ideje abbahagyni a köröm festését és helyette kemény zománccal kell bevonni őket. Az új lakkot, mely színezékek helyett már pigmenteket tartalmazott a Revson testvérek és egy vegyész, Charles Lachman alkották meg, így jött létre a Revlon cég.  A klasszikus francia manikűr (világos rózsaszín szín a körmön, és egy megkülönböztető vékony fehér fényes csík a végén) már az 1800-as évek végén felbukkant feljegyzésekben, de a kifejezést először 1978 végén alkotta meg Jeff Pink, az Orly körömlakk és kezelő márka alapítója. A francia manikűr a  finom, előkelő megjelenés és a gondozott körmök szimbólumává vált, a piros árnyalatú lakkozás mellett szintén népszerű design a körömszalonokban szerte a világon.